2013. május 27., hétfő

Epres mille feuille (krémes)

Epres mille feuille-t (ejtsd: mill följ) utoljára tavaly februárban ettem, ezért alig vártam, hogy megjöjjön az eper szezon és itthon is elkészíthessem. Tulajdonképpen a franciák krémeséről van szó, a neve is a leveles tészta sok rétegére utal (ezer levél). Lényege a kissé karamellizált leveles tészta, a vaníliakrém és persze a friss gyümölcs.

Recept: Az általam használt recept két főre való adagot ismertet, viszont én kisebb köröket szaggattam ki a tésztából, így több sütit alkottam. Arra nem vetemedtem, hogy itthon készítsek leveles tésztát, állítólag elég macerás, viszont a bolti is tökéletesen megtette. Ezt a bolti tésztát kellett kiszaggatni majd megsütni, kissé karamellizálni. A vaníliás krém zselatinnal készül, majd jöhet a rétegezés, tészta-krém-eper, és ezt annyiszor ismételjük, amilyen magas sütit szeretnénk. 

1, A kiengedett leveles tésztát lisztezzük majd nyújtjuk és tetszés szerinti körlapot szaggatunk ki belőle. Az én receptem 2X3 lapot ajánlott, de abból már 3 emeletes süti készül, amit nehéz lesz megenni ha nem sül elég laposra a tésztánk. Én 8 lapot készítettem, ezt lehetett egyesével vagy kettesével is használni.
2, A sütőt előmelegítjük 175 fokra. A tésztalapokat sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, vagy annak az aljára, kifordítva, hiszen a lapokra ismét sütőpapírt kell tennünk és egy másik tepsit, hogy ne emelkedjenek meg nagyon a lapok. 15 percig sütjük őket.
3, 15 perc után kivesszük a lapokat, megszórjuk porcukorral, majd 200 fokra visszatesszük, hogy a cukor rákaramellizálódjon. Akkor lesz jó, ha már szép barna a tetejük. (Na most a fedettség nélküli sütéstől nekem kissé megemelkedtek a lapok, ez nem tudom mennyire normális. Ha van olyan funkció a sütőben, márpedig szokott lenni, akkor állítsátok olyanra, ahol inkább csak a bent lévő dolog teteje sül. 
4, A kész lapokat kivesszük, hagyjuk hűlni. Jöhet a krém! A tejet és a tejszínt a vaníliarúd belsejével/vanilincukorral együtt feltesszük főlni. Közben a tojássárgáját a cukorral habosra keverjük. A felforrt tejhez apránként hozzákeverjük a tojást majd visszatesszük a tűzre, hogy együtt is rotyogjanak egy kicsit. Ha ezzel elkészültünk, akkor jöhet a zselatin.
5, A csomagolás alapján elkészítjük a zselatint, azt a krémhez keverjük, majd hagyjuk hűlni, szükség esetén a hűtőbe is berakhatjuk. A lényeg, hogy olyan állagot kapjon a krém, ami már nem folyik le a tésztáról.
6, Végül összeállíthatjuk a sütit. Ha laposabbak a lapjaink, akkor akár 3 réteget is készíthetünk tésztából, krémből és eperből. A tetejét porcukorral és eperrel díszítsük. Aki pedig hozzám hasonlóan könnyebben ehető sütit akar, az rusztikus módon egy tésztalapra halmozzon krémet, sok-sok epret és végül szórja meg porcukorral. Voilá! Kész is vagyunk. :)

Eredmény: Főleg azok fogják szeretni a mille feuille-t, aki a sima krémest is szeretik. A tésztája omlós, ropogós, mint egy jó leveles tészta, a krémje pedig szintén hasonló, mint a szimpla verzióé. Az eper az, ami megkoronázza az egész ízélményt. Nekem ugyanannyira bejött ez a verzió, mint a tavaly februárban evett cukrászdai alkotás. Nem a legegyszerűbb az elkészítése, főképp időigényes, mégis ajánlom, és időről időre én is neki fogok veselkedni, mert megéri! ;)

Hozzávalók (kb. 6-8 lap, azaz 3-4 süti):
  • 1 csomag leveles tészta
  • 2 evőkanál porcukor
  • 2 dl tejszín
  • 1,5 dl zsíros tej (3,5 %-os)
  • fél vaníliarúd/1 csomag vanilincukor, én Bourbon vaníliát használtam
  • 2 tojássárgája
  • 35 g cukor
  • zselatinlap (4 lap elegendő 500 ml folyadékhoz)
  • friss eper

2013. május 21., kedd

Csokis keksz (cookie)

Nagymamámtól kaptam egy receptfüzetet, amiben viszonylag szimpla elkészítési módot mutatnak be a csokis kekszre vagy chocolate chips cookie-ra vonatkozóan. Elvileg nyírfacukorból kell elkészíteni, az most nem volt itthon, ezért lett kicsit világosabb a végeredmény. :)

Recept: A Tuile-hez hasonlóan egy vajas édességről van szó, ebbe azonban tej és csoki is kerül, így kissé tartalmasabb lesz a kekszünk. Az eredeti cookie (ahogy néztem) kicsit több liszttel készül és nincs benne tej, emiatt lehet, hogy azok rusztikusabban néznek ki, a felületük töredezettebb, míg az általam készítettek puhábbak, leginkább csak a csoki ropog bennük, de az nagyon. ;) Az elkészítés nagyon egyszerű, minden hozzávalót bekeverünk, kupacokba halmozzuk a tésztát majd kisütjük. Lássuk azért lépésről lépésre a dolgot!

1, A vajat kissé felmelegítjük, hogy könnyebben lehessen használni. Belerakjuk a cukrot, a tojást és a reszelt citromhéjat, majd kissé habosra keverjük. Opcionálisan vaníliás cukorral vagy vaníliarúd kikapart magjával is gazdagíthatjuk.
2, A keverékhez hozzáadjuk a tejet. A lisztet vegyítjük a sütőporral, végül utóbbiakat is a masszánkhoz adjuk.
3, Legvégül felkockázzuk a csokinkat, majd azt is a keverékhez adjuk. A sütőt 180 fokra melegítjük, eközben a sütőpapírral bélelt tepsire kis kupacokat, golyókat formázunk a tésztából. Hagyjunk közöttük helyet mert szét fognak terülni sütés közben. 
4, 10-12 percig süssük a kekszeket, akkor lesznek jók, ha a szélük kissé bebarnul/megpirul.

Eredmény: Tádám, ennyi az egész. 10 perc összekavarni a hozzávalókat, 10 perc megsütni, és tapasztalatom szerint 10 perc megenni. :D Na jó, utóbbi kapacitás kérdése, mindenesetre kb. 20 db sütink lesz ebből a mennyiségből. Finom, omlós lesz a keksz, a csoki melegen ínycsiklandóan folyós, később ropogós. Minimál alapanyag kell hozzá, lusták számára tökéletes édesség!

Hozzávalók (kb. 20 darabhoz):
  • 12,5 dkg vaj
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 12 dkg cukor (jobb esetben nyírfacukor)
  • 1 tojás
  • 18 dkg liszt
  • 1/2 dl tej
  • 10 dkg nagy kakaótartalmú étcsokoládé
  • opcionálisan reszelt citromhéj és vaníliás cukor vagy vaníliarúd magja

2013. május 11., szombat

Levendula Kézműves Fagylaltozó

A bolt és a kínálat :)

Egy kedves barátnőm mutatta meg nekem ezt a fagyizót nemrégiben. Azt már korábban is megállapítottam, hogy mindketten szeretjük a különleges ízeket, most viszont együtt tobzódhattunk a furcsábbnál furcsább hangzású fagyik világában. Ha érdekel, milyen ízeket kapni a Levendulában, olvass tovább! ;)



Hol?: Ez a bizonyos Levendula Fagylaltozó a Szent István körút 21-es szám alatt található Budapesten. Nem kizárt, hogy korábban is elmentem már előtte, csak talán nem vettem észre, mert elég pici az üzlet. Viszont szép lila, és persze az előtte kígyózó sorokról is felismerhető. ;)

Mit?: Kézműves fagyiról van szó, tehát alaposan kidolgozott, minőségi alapanyagokból készült termékeket árulnak. Ahogy a képen is látható, kisebb lapátokkal adagolják a fagyit, amit lehet tölcsérbe, de papírpohárba is kérni. Utóbbi esetben még kisebb lapátkákkal tolhatjuk a szánkba a fagyit. :D A választék soook-soook furcsa összetételt tartalmaz. Hogy néhány példát említsek, mi ettünk levendulás étcsokoládét, ami szinte olvasztott csokoládémáz állagú, és tökéletesen lehet benne érezni a levendulát is. Nálam befutó volt még a gyömbéres eper. A Fagyizó Facebook oldala szerint a gyümölcsfagylaltok Szentkirályi Ásványvízből készülnek. Lehet ebben valami, mert nagyon üde, könnyed, ízes volt az eper, és nem utolsó sorban a fanyar gyömbér is érvényesült. A leginkább furi választásom pedig a rukkolás erdei gyümölcs volt, ahol szintén abszolút lehetett érezni a gyümölcsöket, málnát, szedert, stb., a pikánsságot pedig a rukkola hozta. Barátnőm mentás málnát evett még, gondolhatjátok, mint egy jó mojito, olyan volt az íze. :D Illetve kipróbálta még az ibolyát, amit a levendula kedvelőknek ajánlok, és azoknak, akik nem ijednek meg a "virágíztől". Az is nagyon fincsi volt. Szóval ilyen különlegességekre számíthattok, plusz még egy pár íz, amit most nem próbáltunk: túró, gorgonzola, chianti vörösbor, vanília, nutellás kókusz, pisztácia vagy a bazsalikomos citrom.

Árak: Nem kertelek, a minőséget meg kell fizetni. 250 Ft egy gombóc, abban az egy gombócban viszont tényleg lesz íz, anyag, tartalom. Én még ilyen csokiállagú és valódi csoki ízű fagyit soha nem ettem, a gyümölcsök szintén páratlanok, mintha az esszenciájukat kapnánk csak hideg formában. A kreatív ízkombinációk pedig igazi utazásra csábítanak, főleg a francia területekre, hiszen feltűnik a levendula, a vörösbor, a sajt és a sok friss gyümölcs. Próbáljátok ki, nagyon ajánlom! Ja és megmutatom a mi fagyijainkat is! :)

Balra: ibolya-mentás málna-levendulás étcsokoládé
Jobbra (az enyém): gyömbéres eper-rukkolás erdei gyümölcs-levendulás étcsokoládé

2013. május 6., hétfő

Hagymás bab ~vega version~

Személy szerint mindig nagy élvezettel néztem, ahogy Bud Spencer falatozta (volna) a hagymás babot a Piedone filmekben. Imádom a chilis babot, ezt az ételt pedig valahogyan hasonlónak képzeltem el. Anyukám egyik nap elújságolta, hogy hagymás babot főzött otthon a családnak. Rögtön kedvet kaptam én is és elkészítettem egy könnyed, hús nélküli verzióját. ;)


1, Vegyünk egy nagyobb fej vöröshagymát, pucoljuk meg. Karikázzuk, kockázzuk fel igény szerinti méretűre. Tegyük fel kevés olajra, pároljuk, dinszteljük meg. 
2, Pakoljunk rá egy konzervnyi vörösbabot kevés levével együtt. Jöhet rá a paradicsompüré, még kevés víz igény szerint. 
3, Ízesítsük sóval, borssal, ételízesítővel, kevés cukorral. A legvégén hintsük meg chilivel. Forraljuk össze, tálaljuk.

Nos, ennyi volt a nagy recept. Eredetileg valamilyen húsféle vagy szalonna is kell bele, úgy "emberesebb", de lássuk be, nyár van, ilyenkor jobban esik egy könnyedebb fogás. Nekem nagyon bejött a hagymás bab, finom a sült hagyma, a fűszeres szósz, a bab. Pékáruval tökéletes (zsömle, kenyér, kifli, baguette, stb.) És nem utolsó sorban nagyon olcsó (jelen adag kb. 200 Ft-ból készült). 

Hozzávalók (2 főre):
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 1 konzerv vörösbab (400 g)
  • kb 1,5 dl paradicsompüré
  • kevés víz, pár evőkanál
  • só, bors
  • ételízesítő
  • 1-2 kávéskanál cukor (amennyit a püré savanyúsága megkíván)
  • pár csipet chili
  • valamilyen pékáru, kenyér, zsömle, stb.