2012. november 25., vasárnap

Modenai tészta

Nemrég az Il Trenoban ettem modenai tésztát, ami ugyan csirkehússal készült, de én most a "vega" verzióját készítettem el, szerintem így is nagyon finom lett. :)

Recept: Tulajdonképpen ahány recept, annyiféle elkészítési módja van a tésztának. Én kettőből gyúrtam össze a számomra legmegfelelőbbet. Alul majd jelzem a pontos adagokat, elöljáróban annyit mondanék, hogy tészta, tejszín, fokhagyma, csemegekukorica, pirospaprika és chili kell hozzá. Az Il Treno gyorséttermeiben egy wokban összeforgatják a tésztát és a szószt, nagyjából ennyiből áll a fogás, hiszen náluk már előre el van készítve minden fontosabb hozzávaló. Érdekes ez a tészta, mert úgy mediterrán és csípős, hogy közben a pirospaprika miatt (számomra) magyaros ízvilágot idéz. Első lépésben főzzünk ki fusillit, orsót vagy bármilyen olaszosabb tésztát. Tegyük félre. Az apróra vágott fokhagymát kezdjük el egy lábasban kevés vajon párolni, majd adjuk hozzá a csemegekukoricát. Kevés párolás után jöhet a tejszín, melyet kevés liszttel sűrítünk be, de nem sokkal, mert azért szeretnénk, ha jó szószos lenne a tészta. A tejszínes egyveleget ezután kevés pirospaprikával, chilivel, sóval és borssal ízesítjük, aki szeretné, az ételízesítőt is adhat hozzá, ártani nem fog neki. Végül pedig egy kevés petrezselyemmel is megszórhatjuk a kukoricás szószt. Természetesen egy kicsit össze is kell rottyantanunk az egészet, majd mehet a tésztára, illetve aki úgy szereti, az csak tálaláskor halmozzon belőle a tányérra. Parmezán mehet a tetejére. 

Eredmény: Az előző tejszínes-kukoricás étel után ismét ezt a két egyszerű, de finom hozzávalót alkalmaztam, és megismerkedtem egy újabb olasz tészta elkészítési módjával. Szerintem csirkemell nélkül is finom, de persze azzal együtt is jó az íze. Laktató, pikáns, hol mediterrán, hol magyaros. Nekem bejött. :)

Hozzávalók:

  • 40 dkg fusilli vagy orsó tészta
  • 30 dkg csemegekukorica
  • 2 dl főzőtejszín
  • 1 nagyobb gerezd fokhagyma
  • fél evőkanál őrölt pirospaprika
  • pár csipet chili (ízlés szerint)
  • só, bors
  • ételízesítő
  • petrezselyem
  • parmezán
  • fél evőkanál finomliszt
  • egy evőkanál vaj/margarin

2012. november 13., kedd

Tejszínes-kukoricás csirke á la Anya

Egy olyan recept következik, amelyben a csirkemell új értelmet kapott számomra. :)

Recept: Ismét briliáns anyukámtól kaptam a tippet, aki hétfőn meglátogatott, így a hozzávalókat is együtt vettük meg. <3 Nos a lényeg az. hogy sütés előtt lehetőleg több órán keresztül tejben és fokhagymában kell áztatni a tetszés szerinti mennyiségű csirkemellfilét. Mi kb. 80 dkg-ot vettünk. A már említett tej és fokhagyma mellett szükségünk lesz még margarinra, trappista sajtra, kukoricára és főzőtejszínre. Az elkészítés nagyon egyszerű. A csirkemellet befűszerezzük sóval és borssal, majd annyi tejben, amennyi épp ellepi (kb. 1,5 dl) áztatni kezdjük. Én kb. 2 nagyobb gerezd fokhagymát aprítottam még hozzá, majd másfél óráig állni hagytam. Ezalatt a hús megszívja magát tejjel, amitől a sütéskor finom omlós lesz. Mialatt a hús ázik elkészíthetjük a köretet. Jelen esetben én burgonyapürét alkottam, ami természetesen hámozott és nagyobb darabokra vágott burgonya megfőzéséből, áttöréséből, majd sóval, margarinnal és tejjel való pürésítéséből áll. A sütéshez szükséges tepsit ezalatt megkenjük margarinnal, majd reszelt sajttal befedjük. Azért nem írok konkrét mennyiséget, mert tepsi és hús függő, hogy mennyi sajtra lesz szükségünk. Egy rétegnyit reszeljünk az aljára, majd erre helyezzük a tejből kivett húsokat. Én az áztatásnál használt fokhagyma darabokat is ráhelyeztem a húsra, hogy pikánsabb ízt kapjunk, valamint még egy kis sóval és borssal fűszereztem a húst. Jöhetett a kukorica, melyből konzerves Gold verziót használtam. Ebből is kb. annyi kell a húsra, ami már szép aranysárga réteget alkot. Ezután következett a 2 dl főzőtejszín, melyet ráöntöttem az eddig felhalmozott alapanyagra. (Amennyiben nem fedi be teljesen a tejszín a hússzeleteket,  kevés tejjel pótoljuk a folyadékot.) Saját módosítás, hogy petrezselyemmel is megszórtam az ételt, mert szerintem az tejszínnel finom elegyet ad. Végül következett a második réteg sajt, itt is annyit reszeljünk, amennyi szép egyenletes réteget alkot. Ezután 140-160 fokon előmelegített (légkeveréses sütőben) kb. 40-45 percig sütjük a csirkét. Pontosabban szólva az első 20-25 percben inkább csak pároljuk, ezután fog a sajt szépen összesülni a tejszínnel. Amikor már aranysárgára sült a teteje, akkor ellenőrizzük le a hús állapotát, valószínűleg finom omlós lesz. :)

Extra: Ne ijedjünk meg, ha a sütés legvégén azt látjuk, hogy egyfajta vizes lé alakult ki az étel körül. Mivel nem elősütött csirkét alkalmaztunk, hanem a sütőben párolódott a hús, ráadásul előtte tejben volt áztatva, így ez teljesen természetes jelenség. Tálaláskor egyszerűen csepegtessük le róla a vizet. :)

A készítés és az egészen gyors fogyasztás lépései... :P Köszi Anya!

Eredmény: A tejben való áztatásnak köszönhetően ízletes, omlós lett a hús, leginkább olyan "krémes" érzésű. Ez kicsit hülyén hangozhat, de tényleg. A folyadéknak köszönhetően eltűnt a csirkemellre gyakran jellemző száraz érzés, természetesen ez a tejszínben való sütésnek is köszönhető. A fokhagyma, fűszerek segítségével megfelelően aromás lett a hús, a kukorica és a sajt pedig édeskés, pikáns ízt kölcsönöznek az alkotásnak. Szerintem burgonyapürével a legfinomabb! :)

Hozzávalók:
  • 80 dkg csirkemellfilé
  • kevés só, bors 
  • 1,5 dl tej 
  • két gerezd fokhagyma
  • diónyi margarin
  • 25 dkg csemegekukorica
  • 2 dl főzőtejszín
  • 15 dkg trappista sajt (félkemény)
  • két csipetnyi petrezselyem

2012. november 8., csütörtök

Kakukkfüves, ropogós burgonya

Vásárlás közben, egy fűszer hátoldalán találtam ezt a könnyű kis receptet. Imádom a burgonyát, ezért rögtön neki is álltam elkészíteni a kakukkfüves verzióját. :)

Recept: Elmaradt a déli órám, ezért beszaladtam a sulimhoz közeli CBA Prímába vásárolni 1-2 dolgot. Végig a fejemben volt, hogy szívesen főznék valamilyen ebédet, de csak egyszerűbbet, mert nincs rá sok időm. A fűszerek előtt mindig megállók egy kicsit, hogy megnézzem, mi hiányzik még az otthoni repertoáromból. A kakukkfű pont ilyen volt, ezért be is raktam a kosaramba egyet. Mielőtt elpakoltam volna, megnéztem a hátoldalát, ahol meg is találtam a Kakukkfüves, ropogós burgonya receptjét. Nem olyan rég sütöttem már burgonyát főételként (Sajtos fokhagymás burgonya mennyország), gondoltam egy kis leves mellé ismét megteszi az önmagában is nagyon finom burgonya. Mivel kakukkfű hátoldalán volt a recept, ezért nem meglepő, hogy kakukkfüves burgonyát javasolnak otthoni elkészítésre. Tehát, ami az ételhez kell: tetszés szerinti mennyiségű burgonya meghámozva, majd vékony szeletekre vágva; olívaolaj; citromlé; vaj; kakukkfű; só; bors. Klassz, ugye? Tehát egy sütőlapra locsoljunk egy kevés olajat, majd terítsük el szépen egyenletesen ecsettel, vagy amivel épp tudjuk. Erre pakoljuk a burgonyákat, majd sózzuk, borsozzuk őket, végül pedig olívaolajjal meglocsoljuk. A sütőt közben melegíthetjük 200 fokon. Az előkészített burgonyákat 15 percig süssük, majd vegyük ki a sütőből, szórjuk meg kakukkfűvel és mindegyik szeletre pakoljunk egy kisujjnyi vajat. Ezután mehetnek be ismét a sütőbe, hogy szép barnára és ropogósra süljenek. Tálaláskor pár csepp citromlével locsoljuk őket. 

Eredmény: Szerintem nagyon finom és laktató ez a fogás, főleg leves után. A recept inkább köretként ajánlja, de nekem mostanában nem szereti a hasam, ha a köretet és a húst együtt eszem, nem tudom, lehet vegának hiszi magát. :P Szóval a kívül ropogós, belül omlós burgonya rendkívül pikáns ízt kap a vaj-kakukkfű-citrom kombinációjától, ezért hús nélkül, sima egytálételként is bátran ajánlom fogyasztásra. ;)

2012. november 2., péntek

Életem első almakompótja

Ez is elérkezett. Volt itthon alma, nemrég ettem vendégségben kompótot, ideje volt hát önállóan is készítenem. Nem bonyolult és finom! :D

Recept: Őszintén, olvastam receptet, de sokban nem követtem. :D Mivel csak magamnak készítettem, és nem akartam sok almát felhasználni, ezért összesen négyet meghámoztam és felkockáztam, majd egy lábasba raktam, amibe előzőleg vizet engedtem. Gondoltam nem kell sok víz, csak épp, hogy ellepje, na jó, annál kicsit több, de nem literekben kell gondolkodni. Mivel alapjáraton savanykás az almám, már az elején tettem bele nádcukrot és egy fél evőkanálnyi fahéjat, mert én mindent fűszeresen szeretek. Ja és pár darab szegfűszeg is ment a "levesbe". Miközben főlt, tettem még hozzá egy kevés nádcukrot, tulajdonképp a saját szájízünk szerint kell ízesíteni. Amikor már jó puhák az almák, na akkor vagyunk készen. :)

Eredmény: Pár héttel ezelőttig úgy emlékeztem, hogy kb. oviban ettem utoljára kompótot. :D Na jó biztos nem, de ezer éve. Valahogy olyan muszáj ételként emlékeztem rá, most viszont megihletett az ősziessége, és mint felnőtt, már teljesen máshogy állok hozzá. Szerintem nagyon finom lett, és szerintem az mindent elmond, hogy a kompótot alapvetően nem szerető barátom is megkóstolta, majd azt mondta, hogy nem szereti, de ez a legfinomabb kompót, amit valaha evett. :D