"Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem." Mélységesen egyetértek Petőfi szavaival, azzal kiegészítve, hogy nagyon is tudom, miért szeretem. Az erősen tűző nyári nap után valahogy olyan sápadtan romantikus az alacsonyabb szögben érkező, kevéssé melegítő őszi napfény. A sokféle színben játszó levelek, a rozsda, arany, okker, barna, fáradt zöld, mind-mind a kedvenceim. Érik a szőlő, szilva, körte, alma, ehetjük a sült tököt. Utóbbit színe, formája és íze miatt is nagyon szeretem, gyermekkoromban sokat ettem. Aztán valahogy kimaradt az étrendemből, de most felnőttként újra rátaláltam. Habár inkább az USA-ban dívik a sütőtök kultusz, hiszen ott sütnek belőle pitét , mindenféle sütit, kevernek ki smoothie -t, és díszítik ki Halloweenkor lámpásnak ( Jack-o'-lantern ), azért hazánkban is egyre elterjedtebb a használata díszítésben és sütésben is (mondhatni divat). Múlt ősszel (te jó ég, már több, mint egy éves a blog!!) eléggé rákattant...